Hitel nincs 

Használt véleményt nem veszek vissza 

                                                   Subler 

Tegnap itt volt egy barátom és kérdezte van e sublerem? 

Mondom, nekem persze van négy darab, válogasson.

Erre ő kiválasztotta azt a tolómérőt, amit még 1971-ben vettem - ez volt

az első szerszámom.

Ahogy a kezembe fogtam rögtön eszembe jutott az ahogy

megvásároltam 14 évesen, saját keresetből

1971 ben fejeztem be az általános  iskolát, utána beiratkoztam az ipari

iskolába lakatosinasnak.

Anyám egyedül nevelt minket a testvéreimmel, hát nem dúskáltunk a

pénzben.

Az ipari iskolából kaptam egy levelet, hogy felvettek Előírták, hogy

menjek el orvosi vizsgálatra, és azt is, hogy vásároljak egy 1/20-as

tolómérőt.

Elballagtam a Vas és Edényboltba ahol kiderült, hogy van és a

legolcsóbb százhúsz forint.

Ez akkor 40 kiló barna kenyér ára volt.

Szerencsémre két utcával  arrébb volt egy kőfaragó műhely ahol már

dolgoztam azelőtt.

Elmentem, megkérdeztem a mestert, hogy van e munka.

Volt.

Öt forintos (akkor az jó pénz volt) órabérben műkő lépcsőket kellet

vizesen csiszolni.

Mire megcsiszoltam egyet, az a jó cementes víz rojtosra marta a

tenyerem.

Na, lényeg az,hogy kb egy hónapig dolgoztam nála a nyári szünetben

mint diák.

Mikor megkaptam a bérem egyedül mentem el a vasboltba mint egy

szaki ,és vásároltam meg a sublert.

A mai napig nagy becsben tartom, úgy néz ki ahogy akkor megvettem

ugyanabban a műbőr tokban van

Első nap a műhelyben boldogan vittem, hogy itt van, hoztam, amit

kértek.

Az oktató mondta, hogy nagyon jó, de ebben a műhelyben mindenki kap

tolómérőt az oktatáshoz, nem kell a saját szerszám…

Akkor ránéztem a tenyeremre, ami még akkor is olyan volt, mint a smirgli

és elkezdtem magamban jó sokáig káromkodni.

Azóta tudom, hogy minden rendes szaki káromkodik…

Aki nem hiszi annak utána járnak...

Jó egészséget 

 HITEL NINCS! HASZNÁLT VÉLEMÉNYT NEM VESZEK VISSZA!

Látványsport

Nézem a tévében ezeket a téli sportokat, ahol emberek kimennek a hidegbe deszkákon csúszkálni.
Őket még valahogy megértem, mert  ők biztos nem fáznak, akiket nem értek, azok a nézők.
A fene se érti,hogy mi jó van abban, hogy ott toporognak a hóban ?

Nekem a kedvencem a síugrás.
Elképzeltem,hogy mi lenne ha a traplövészetet összevonnánk vele? 

A szabályok nagyon egyszerűek lennének.

1. Sorsolás:Kalapból sorsolják az úgrókat és a lövészeket.

2.Ugrás  és lövés. Aki nem találj el a célt az a következő sorozatban ugrik.

3. A folyamat addig zajlana, míg végül csak 1 versenyző  maradna !!!!!

Nem tudom a NOB mit szólna hozzá.

A NÉZETTSÉG biztos nőne! 

Rengeteg pénzt lehetne vele spórolni mert sem dobogóra, ,sem ezüst, sem bronzéremre nem lenne szükség...

VálaszTovábbítás Reakció hozzáadása

HITEL NINCS 

Használt véleményt nem veszek  vissza 

 HARMAT 

Gyermekkoromat Mohácson töltöttem.

Beírattak a napközibe ahol nem éreztem jól magam és mindig kilógtam onnan.

Rájöttem, hogy a könyvtár olvasóterme az a hely ahol nem keresnek.

Ja és ott lehetett olvasás közben még cigizni is!

Ott barátkoztam össze Gyurikával.

Gyurika egy mosolygós, göndör hajú, kisfiús alkatú úriember volt.

Sokat beszélgettünk. Ő mindig az olvasóteremben pöfékelte Fecske cigijét és engem

is mindig megkínált

A könyvtár mellett volt a zsidó szeretetotthon, ő ott lakott.

Azt már tudtam akkor is, hogy a könyvtár a Zsinagóga helyére épült.

Gyermekkoromban jártam is a zsinagógában, egy ismerősünk mutatta meg

Gyurika nagyon művelt nagy tudású ember volt, ő vezetett be a

keresztrejtvényfejtés rejtelmeibe.

Jó volt vele találkozni mindig érdekes dolgokat mesélt, mindig kiválogatta, hogy

milyen könyveket vigyek haza olvasni. Olyan ügyesen tanított, hogy nem is

vettem észre.

Egy alkalommal mentem be és láttam, hogy ül a széken és csendesen zokog.

Nem értettem, hogy mi lehet a baja - igaz akkor még csak 13 éves voltam.

Vártam, míg befejezi, aztán egyszer csak megtörölte a szemeit körülnézett és

üdvözölt.

Mint kíváncsi gyerek kérdeztem tőle miért sírt, de azt mondta most nem akar róla

beszélni. Ugyanúgy beszélgettünk, pöfékeltünk, mint azelőtt

Néhány nappal később aztán felhúzta a pulóvere ujját, és egy számot mutatott

nekem, - a bal alsó  karjába volt tetoválva.

Azonnal mondta németül is  a számot.

Mesélt arról, hogy az auschwitzi koncentrációs táborban volt fogoly a családjával

együtt.

Ő maradt egyedül életben.

Reggel, amikor kijöttek a barakkból akkor mindenki futott, ahogy bírt és a

fűről nyalták a harmatot, mert olyan szomjasak voltak 

Nekem, mint gyereknek felfoghatatlan volt, hogy nem volt vizük és nem ehettek

rendesen 

Az a gonoszság, amit átélt, amiről mesélt, akkor még számomra felfoghatatlan volt, -

gyerekként nem is tudtam elképzelni. Ez sokak számára még ma is elképzelhetetlen.

Ezért kell róla írni és beszélni, mert ilyennek soha nem szabad újból  megtörténnie

Vagy ahogy a zsidó mondás tartja :SOHA SOÁ! 

(A soá a holokauszt. )

Aki ezzel egyetért, bólintásával jelezze !

Figyelek

 

1:08 (13 órával ezelőtt)

Hitel nincs! 

Használt véleményt nem veszek vissza! 

Cím nélkül

 

Jön a karácsony, s vele együtt az idióta reklámok is. A legjobban az tetszik, amelyik azt ígéri, hogy ha az úriember reggel, a gyógyszer hatására kellően lesalakolt, akkor délben a "laza randi-ebéd" hatására beleszeretnek a hölgyek. Nem tudtam megállni, hogy ne írjak erről egy kétsorost: "Ha kitojod magadat, elkapják a faxodat! "

Megkérdeztem a párom, hogy anno, mikor ismerkedésünk alkalmából elmentünk vacsorázni, akkor őt mennyire érdekelte, hogy bevettem-e az említett hashajtót…

Na, de - hogy ne csak mindig a rosszat lássam - vizuális típus vagyok és elképzeltem azt, ahogy a Bese atya meg Szájer úr hóembert készítenek.
Országos humorista barátom erre azt mondta "Elolvad  kezük alatt a MUNKA " (copyright by A.P.)

Aztán néztem  a másik jóízű botrányt is.
A nagytudású M "úr", a mi  államtitkár urunk azt írta magáról, hogy ő férfi. Érdeklődtem nála a Facebook oldalán: "A férje tudja róla, hogy férfi? Mert akkor meleg van".
Elment  Pécsre és M P el esett szerelembe. Mondta neki, hogy „kicsim, ketten vagyunk itt és csak én segíthetek neked!" Mondjuk, ha nekem mondja megkérdeztem volna: Szépfiú  és a virág hol van? 

Erre is írtam egy szösszenetet: "Meleg van, meleg van, ez a szép a NER-ben, NER barátok, NER barátnék egymást dugják NER-be…”

Jellemző, hogy nem mutattak a pécsi intézetből semmit, hanem folytatták a karaktergyilkosságot.
Nem veszik észre, hogy lejárt a lemez, továbbra is tart a parasztvakitás meg a hazudozás.

Azért remélem, hogy a Karácsonyra való tekintettel egy időre elnémulnak a küzdő felek.

Addig is kívánok kellemes vásárlást - valamelyik áruházban majd habzó szájjal csörtetve egymásnak toljuk bevásárlókocsijainkat.

Kérem, hogy akinek tetszett bólintással jelezze! 

Figyelek! 

VálaszTovábbítás Reakció hozzáadása

 Hitel nincs!

Használt véleményt nem veszek vissza!

 

Elmentem mondanivalóért... 

 

A cím onnan ered, hogy annak idején, a Rádiókabaré szerkesztőségében valaki kereste Farkasházy Tivadart.
Mondták, hogy nincs bent. Boncz Géza hozzátette: "Elment mondanivalóért”

Én egészen Birminghamig mentem a mondandómért.

Már a repülőn érdekes élményben volt részem.
Ott buzgólkodott Ramon, a hős légiutaskisérő.
Egy biztos: ha bement volna az arénába, a bika belekarol, - még Bese atya is irigykedhetett volna.
 Ezt azért mondom el, mert Ramon volt a fűtés - szóval hideg volt a repülőn. 

Birmingham csodálatos volt, az emberek nyugodtak és udvariasak.
Sok helyen voltunk, áruházakban, éttermekben, múzeumokban.
Többek között voltam a birminghami tollmúzeumban is, ahol ismét tollszárral és tintával írhattam.
Az idő múlik, de a tapasztalat nem: éppen olyan tintás lett a kezem tőle, mint kisiskolás koromban.

Aztán szombat éjjel nagyon rosszul lettem.

Valószínűleg a repülőgép légkondijától kaptam egy jó kis vírust. Vendéglátóim a tőlük úgy tíz percre elérhető kórház sürgősségi osztályára vittek.
Képzeljétek, tíz perc múlva már orvos vizsgált, egy két méter magas, fekete, szakállas, kék turbános indiai doktor.
Csütörtökig maradtam a kórházban, ezalatt megtapasztaltam, hogy milyen egy igazi kórház.

Először is nem én mentem a vizsgálatra, hanem a műszereket tolták oda az ágyamhoz.
A hatágyas kórteremben éjjel-nappal két ápoló dolgozott.
 Egyetlen angol ápolóval sem találkoztam, mindenki "migráncs"volt.
Gyorsan, precízen dolgoztak, és kedvesen.
Naponta cserélték az ágyneműt, az ételt megrendelhettem.
Mondtam, hogy  nem tudok angolul.
Nem gond, mondták ők, és  megmutatták az ételek fotóját a telefonjukon, onnan választhattam....Amikor jobban lettem akkor elvittek egy egyágyas kórterembe, azaz oda toltak az ágyammal együtt.
A kórházban egy indonéz doktor kezelt aki szintén állandoan mosolygott és naponta jött megnézni.Habár szívesen kihagytam volna ezt a kórházlátogatást, mégis nagy élmény volt látni egy müködő egészségügyet.

..

Gondoltam mielőtt elutaztam, hogy majd írok róla csak hát ez a "mondanivaló " nem jutott volna eszembe 

VálaszTovábbítás Reakció hozzáadása

HITEL nincs !

Használt véleményt nem veszek vissza 

 Ma van a Mohácsi csata 498 ik évfordulója.

1526 augusztus 29.- én az ország elitje elment megvédeni hazáját a töröktől.

Azok az ";urak"; is lopták a közvagyont, ahogy a maiak, de ha kellett, akkor megvédték

a hazájukat. Sokan közülük oda vesztek a harcban.

Arra lennék kíváncsi, hogy a mi jelenlegi "uraink"; mit tennének, ha

megtámadna minket az ellen? Mennének-e a véres kard hívó szavára?

Szerintem eltűnnének, mint cirkusz kerítése verekedés után.

Azért van még egy részlete a Mohácsi csatának, amit kevesen ismernek.

Gnowski Livhard kapitány vezetésével 2000 lengyel katona is részt vett a csatában.

A magyar haderő legképzettebb része volt.

Ők is mind hősi halált haltak.(Szép lengyel emlékművet állított nekik Mohács városa) 

Most jön a farkas a mesében.

Az1960-as években Mohácson elkezdték a vezetékes vizet bevezetni.

Az egyik Duna parti háznál árokásás közben hatalmas cserépedényekben rengeteg

ezüst és arany pénzt találtak.

A becsületes megtaláló - a keresztnevére emlékszem, Bálint bá - azonnal hívta a

régészeket, akik többezer darab érmét találtak. 

A kutatások során megállapították, hogy az érméket 1526 elött verték.

Nagy az esély arra, hogy ezzel a pénzzel kellet volna kifizetni a lengyel katonákat.

Feltehető, hogy aki elrejtette, meghalt a csatában és így maradt meg a pénz.

Ez lelet sokáig látható volt a Mohácsi Kanizsai Dorottya múzeumban.

Aztán,- hogy-hogy sem - Pécsre vitték a Janus Pannonius múzeum raktárába...

Egyszer jött egy rovancs és kiderült, hogy az érmékből több mint ezer darab hiányzik.

Tehát amit egyszer elloptak azt újból elemelték.

Ez talán már nem is lopás hanem TRADICIÓ.

Aki nem hiszi, járjon utána!  

Akinek tetszik, amit eddig írtam, az bólintással jelezze!

Figyelek...

Viszontlátásra! 

VálaszTovábbítás

Reakció hozzáadása

 

HITEL nincs !

Használt véleményt nem veszek vissza 

Reggel van, ülök és iszom a kávémat.
Közben formálódik bennem a vélemény.

 

Egy barátom azt javasolta, legyen nekem is konteóm.

 

Na  ennek utánanéztem.

Akkora a választék, hogy nézek, mint sóher meleg a gőzfürdőben.

Végül is döntöttem: olyan konteóm lesz, ami még másnak nincs

Jó, de mégis mi? 

Például egy olyan ország, ahol nem lopnak a politikusok.

Nem nézik hülyének a népet, nem uszítják egymásra az embereket.

 

Ahogy ezen agyalok, még a kávém is kihűlt 

Biztos a kávé is tudja: ez egy lehetetlen konteó.

 

Lenne még min rágódni, például azon az anyja majmán, aki Dágványoson napellenzőt tett a fülére, nehogy a tudomány kifolyjon a fejéből.

Szóval van itt probléma,  már csak arra vagyok kíváncsi, ki lesz a Soros kinek kell majd bekötni a fülét vagy farkát?

Mert a kakaóbiztos golyóállót nem viszi át a koleszterin!

Vagy mégis? 

Na, további konteómentes szép napot kívánok!